A gyöngyszemek olyan önálló, rövid írások, melyek többnyire a költői próza műfajába tartoznak.

Sokkal inkább hangulatok, érzések kibontott metaforái, mint valódi történetek, abszurdnak ható, irreális helyzetképekkel erősített érzelmi löket.

A Sötét Visszhang gyöngyei feketék, és ritkán fellelhetőek, olyan érzéseket mutatnak meg, melyekkel nem szeretünk, vagy nehezen tudunk szembenézni.


A Lélekhangok legbelső, rejtett félelmek, remények kivetülései, olykor pozitív, olykor megkérdőjelezhető befejezéssel, mégis, azt hiszem, sokan magunkra ismerünk bennük.


A Lehulló Ködlepel puszta tisztelgés a Természet nagyszerűsége előtt, csodálattal vegyes rajongás, tiszteletteljes leborulás a mindennapi csodák előtt.


Az Illanó Látomás apró, mindenki számára ismerős pillanatképek gyűjteménye. Egy vízcseppen megcsillanó napsugár emléke, egy napnyugta simogató melege, ezeregy olyan mozzanat, ely szinte a születése pillanatában múlttá válik, mégis belénk ég, és velünk marad örökké - ha képesek vagyunk felfigyelni rájuk.